2. Krausz Dominika írásai
Krausz Dominika

Nem kötelességből írok, a tollamnak szüksége van valamire, ami megihleti. Sosem tudtam úgy alkotni, mintha ez egy megoldandó feladat lenne. Tizenkét évig versenytáncoltam, úgy tartják a nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá. Ezt a szenvedélyt mára az írás jelenti számomra, ez az én "váram", ahová ha kell elmenekülhetek és úgy érzem adhatok magamból valamit másoknak. A célom, hogy amikor olvassák a bejegyzéseimet, érezzék magukat jól az emberek egy olyan helyen a világban, ahol értékre lelhetnek. Függetlenül attól, hogy öröm vagy csalódás van a lelkükben, találjanak a soraim közt valamit ami hasznos lehet számukra bármilyen élethelyzetben.




Hozzám tartozol

Nem tudom hányszor eshet szét két ember élete, ahogy azt sem, hogy velünk hányszor történt már meg. Minden egyes alkalommal valami új dolgot kell kibogozni, mindig egyre több por marad az elégetett pillanatokból és nekünk most itt a jelenben is küzdeni kell. Hol egymással, hol egymásért. Vannak átmeneti és változó dolgok az életben. Az évek során kiderült, hogy bármekkora a baj, mi nem tudunk máshogy lenni. Sokszor próbáltuk más úton, vagy máshol keresni azt amit mi tudunk egymásról. De a végén mindig valaki keresett, összefutott vagy egyszerűen megjelent.

olvass tovább

Lépések, amiket egyedül kell megtenned

Vannak azok a fajta találkozások, amiket nem felejtünk el. Hol azért, mert sok örömöt kaptunk, hol azért mert a fájdalom, amit okoztak erősebbé tett minket. De a végeredmény ugyanaz. Egyedül te vagy a felelős azért, hogy mit és hogyan csinálsz az életedben.

olvass tovább

A szerelem nem egy eldöntendő kérdés

Egyszer majd jön valaki, aki úgy fog szeretni ahogy vagy. Aki nem akar megváltoztatni téged, hanem támogat abban, hogy maradj mindig önmagad. Aki tisztelni fogja a különbözőségeiteket. Egyszer jönni fog valaki, aki szívesen hallgat téged és nem gondolja fecsegésnek azt.

olvass tovább

Cinkostársak karácsonykor

Hinni kell, hogy lesz még valaki aki úgy gondol, úgy érez mint mi. Lesz olyan, hogy ez a zord, hideg tél majd valaki ölelésében elviselhetővé válik, ahol az ünnep is értelmet nyer. Lesz olyan, amikor nem fogunk így fázni, mert a szeretet lángra lobban bennünk.

olvass tovább

Ott van az otthon, ahol vár valaki

Egy fikciós történetben mi most együtt fekszünk valahol, igazából nem is írnék mert már hajnali 3 óra körül járunk és Te úgy sem engednéd, hogy ilyen sokáig fent maradjak. Vagy csak szimplán veled lennék eltelve. Már a gondolata annak, hogy belegondolok, úgy aludnánk mint ahogy mindig vágytam, ringatnál a karjaidban, abban a finomra hangolt két karodban, olyan lágyan mint mindig.

olvass tovább